Csoportos impró – miért és hogyan?

Carolena Nericcio a 2019-es Elevation Festivalon mesélt sokat arról, miféle akadályokba ütközött a Masha Archertől való tanulás során. Összességében Masha, aki kiváló festő és szobrász volt, arra próbálta ösztönözni tanítványait, hogy tekintsenek magukra megformálandó szobrokként és kreáljanak a színpadon élő művészetet. Ehhez mérten az órák és próbák alatt is mindig csak annyit mondott: “Kövessetek!”, és már táncolt is, várva a jelenlévőket, hogy utánozzák őt és ez által tanuljanak. Carolena, aki akkortájt csoportjának legfiatalabb és leginkább kezdő táncosa volt, igen nehezen tudta rendesen lekövetni Masha mozdulatait, ráadásul alacsony termete miatt a fellépések alkalmából is mindig legelőre került, így sosem látta, mit csinálnak háta mögött a nála tapasztaltabb társai, nem tudott kit követni a performanszok során, és így az ő mozdulatait is nehezen tudták dekódolni a többiek. Az évek alatt így fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy, ha már improvizatíve próbálnak alkotni a színpadon,  valamiféle kötöttebb struktúrát kellene kialakítani ennek a stílusnak, melynek mozdulattárát könnyen tudják kommunikálni egymás közt a táncosok, valamint olyan térforma elemekre és pozícionálásra is szükség lesz, ahol jól látja mindenki az előtte lévőket, nem takarja ki senki azt, akit követni kell.

A sok kísérletnek, tanulmányozásnak, gyakorlati próbatételek sorának hála pedig létre is jött a megfelelő szerkezet, mellyel e tánc művelői a csoportban való együttműködésben rejlő erőt és szépséget ünneplik ma már szerte a világon.

Jellemzője lett a FatChanceBellyDance® Stílusnak tehát, hogy 2-3-4 fős csoportokban táncolják, néha-néha akár nagyobb létszámban is, mely során sokszor kórus-főcsoport formációkat vesznek fel. A kórus a “passzívabb, aktuális háttértáncosokat” jelöli, míg a főcsoport az “aktívabb, aktuális főtáncosokat”, akik a kórus előtt improvizálnak. A főcsoport bármikor átadhatja a következő, a kórus egyes tagjaiból kialakuló csoportnak a reflektorfényt, így váltva folyamatosan egymást, mely váltás a főcsoporton belül is megfigyelhető.

A (fő)csoport ugyanis alapvetően egy vezető táncosból és az 1-2-3 fős tánckarból áll. A vezető táncos, ha a csoport szemszögéből nézzük, bal oldalon áll, míg a tánckar tőle jobbra helyezkedik el úgy, hogy a testük balra pozícionál (ez az ún. “Performance Angle”), így látva a vezető minden rezdülését. A vezető táncos kört indítványozva válik semlegessé, ekkor bárki átveheti a helyét azon belül is, vagy azt megszakítva is, az alapformációt felvéve. Ennek tükrében fontos szerepet kap a szemkontaktus a körben, az alapformációnál pedig a jól látható kéz- és fejmozdulatok, melyek sok esetben jelként szolgálnak a következő mozdulathoz és/vagy kombinációhoz. A vezető tehát a testét használva kommunikál folyamatosan társaival a megtanult jeleket használva, melyek mindig ugyanazon mozdulatsorokat jelentik.

Úgy vélem, Carolena útja szépen kirajzolódik ezekben a rendszerekben, ismerve kialakulásuk háttértörténetét.

Eszközök és dialektusok – egy kötött struktúra ezer arca

Aki valaha is megközelítette az FCBD®Stílust, többnyire a klasszikus vonalával találkozott legelőször és kezdte el elsajátítani, mely során előkerült idővel a stílus legfőbb eszköze: az ujjcintányér. Sokaknak jelenthet mumust megtanulni a használatát és beépíteni a tánc gyors mozdulataihoz, de aki igazán klasszikus FCBD®-t szeretne ropni, annak idővel bizony meg kell barátkoznia vele.

Ahogy azonban a közösség bővült, formálódott és diverzebb lett, megjelentek az évek alatt más eszközök is, melyek új mozdulatokat és jeleket hoztak magukkal a stílusba, kialakítva az ún. dialektusokat.

Az egyik ilyen mellékág a TheSirenProject®, melyet Katarzyna Lidia Weicher és Agata Zakrzewska, a The Siren Society (PL) alapítói hoztak létre és fejlesztenek mai napig. Projektjük lényege, hogy az FCBD®Stílust olyan további lépésekkel és eszközökkel színesítsék, melyek a spanyol flamenco táncokra jellemzők, inspirálódva olyan nagyszerű táncosok mozdulattárából is, mint Devi Mamak (Caravan Dance Company – NSW, AU). Így jött létre az FCBD® Fan Dialect (pericón legyezővel) és az FCBD® Manton Dialect (manilai/manton kendővel), melyek e stílust még elegánsabbá és még szenvedélyesebbé teszik.

Különleges, szintén a flamencót idéző dialektus a DC Fusion® Skirt Format, mely a The Divine Chaos Fusion® Collective-től (AZ, USA) indult, és mely a szoknyát használja aktív eszközéül. A repülő fodrok, színes szoknyák és dinamikus mozdulatok igazi latin hangulatot kölcsönöznek a táncnak.

Ugyanúgy elegáns, ám rendkívül erőteljes dialektus az FCBD® Sacred Sword Dialect, melyet Melody Orullian Bustillos (Salt City Tribal – UT, USA) hozott létre a kardot mint eszközt használó táncok sok-sok éves tanulmányozása nyomán. Jeles képviselője és oktatója e formának még Yuri Ferretti (Phoenix Clan – IT/DE), az FCBD® Teacher Training Program első férfi oklevelese.

További eszközös dialektusok még az FCBD® Tambourine / Möön Dialect (Kalindy Rustikua – ES) és az FCBD® Basket Dialect (Dawn Ruckert, Lisa Allred – NC, USA), valamint az FCBD® Moonlight Dialect (Fenix Tribe – SI).

Ismertek még ezeken kívül ún. Movement Dialectek is, melyek a klasszikus FCBD® Stílushoz további sajátos lépéseket és jeleket raknak, esetleg az eredeti mozdulatok egy variációját alkotják meg.  Az FatChanceBellyDance® csoport által is elismert és használt dialektus lépéseket Devi Mamak kreálta:

• Balancing Step with Turn (Loco Camel)
• Box Step
• (Arabic) Double Turn
• Medusa 1 & 2
• Pulse Turn
• Push Forward and Back
• Rainbow
• Swivel Step Sweep Back (Egyptian Sevillana)
• Triangle Step